Értéktelen vonzódás


Hirtelen felindulásból elkövetett NBC Hannibal szabályos (a címmel együtt tényleg szabályos, de hát na... ez így jobban hangzik) double-drabble. Az első történetem a fandomban, jupí. A címe értelmetlen, és csak ráerőltettem, hogy legyen neki.

Lehántani a bőrt, semmit sem hagyni elveszni, átitatódva a félelemtől remegő préda könyörgésével, a vérük beleivódik évek alatt a testébe.

Will Grahammel másképp volt. Csak egy csöppnyi nedűje magához láncolta örökre; a szavai álltak a figyelmében; itta őket, úgy, mintha a bensőjéből csurogna, minden egyes részletét órákon át ízlelgette, és veszélyesebb volt, mint bármi más, amelyet addig észlelt.
Végzetes kötél lengett közöttük, a férfi nem látta, annyira nem volt őrült, sem zseni, ezen az elegáns, óvatos szöveten nem figyelte meg az átsejlő fényeket; meg akarta fojtani vele. A nyaka köré hurkolni, és el nem engedni addig, míg fuldokló hangon sikoltó szája megszűnik levegőt kapkodni. S a feje zsong, zsong, zsong, nem érzi azt a véres gyönyört, amely addig átvette az irányítást fölötte, csak valami meghatározhatatlan, elvesztett függőséget, amelyet semmivel nem tudna behegeszteni.
Ez nem gyilkosság. Megbecsülés, tisztelgés a tökéletes test fölött, értelmet ad az üveges szemeknek, a véres lepedőnek, és a sápadt bőrnek, amelyek csak még elérhetetlenebbé teszik a férfit. Egy kis ideig. Mindjárt az övé lesz, teljesen, tökéletes húsa az övébe olvad majd, s lomhán eggyé válnak. Pontosan abban a ritmusban, ahogy a zene dobban, a magas-mély tónusok váltakozásának zseniális befejezéseként.
Hannibal arcáról letörölhetetlen a fagyos mosoly.

Véleményed megosztása itt lehetséges...

Címkék: , ,

2014. március 7., péntek @ 17:20 / 6 tejbegríz


« régebbiek újabbak »



Copyright ©. Layout by TeaCakeHouse.
Please view with Google Chrome in a screen resolution of 1280 x 800.
Picture from: Tumblr All rights reserved 2011 - Infinite.